B.D.Nr.: 7132.                                                                                                          1958. 05. 27.

 

Irgalmas közbenjárás...

 

Ne követeljetek irgalmat tőlem, kik ugyanezt az irgalmat megtagadjátok embertársaitoktól, akik vétettek ellenetek. Mert egy ember sem bűntelen, minden egyes ember rászorul irgalmamra, hogy bűnössége ellenére megadjam neki. Ezért mindenhol irgalmat kell gyakorolnom, és nektek is ugyanezt kell tennetek azokkal szemben, akiknek inkább a segítség kell, és nem kemény ítélet, mert lelküknek gyógyulni kellene.

Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy Ellenfelem mindenkit zaklat. Bár minden egyes ember tud védekezni azzal hogy engem hív segítségül, nekem van hatalmam minden kísértő ellen, és fel is használom ezt, amikor egy ember hittel és bizalommal segítséget és védelmet kér.

De olykor olyan álarcban lép az emberhez, hogy az nem képes felismerni, és így a hálójába kerül. Bár ez is saját mulasztása, mert a sötét szellemisége van, és nem tesz semmit, hogy egy kis világosságot gyújtson magában. A földi életük alatt elérhetnék a világosságot is, de nem tesznek érte, és ezt a csődtömeget megbánják egyszer, mert a sötétségüket magukkal viszik a Szellemi Birodalomba is.

De kegyelmem és irgalmas szívem mindig újból segítséget nyújt a Földön, és a túlvilági Birodalomban is, nem kárhoztatom el őket, hanem megpróbálom megszabadítani őket szánalmas állapotuktól. Ezt tartsátok mindig szemetek előtt, cselekedjetek ugyanígy, és a gyenge embertárs látványa váltson ki belőletek forró irgalmat, aggódjatok értük, a lelkükért, és akarjatok segíteni rajtuk. Ez lehetséges közbenjáró gondolatokkal, imával, a szeretet erő hozzájuk fordításával, ami a lelküket jólesően érinti. Ti is erősebbek lesztek ezáltal, amint a szeretet indít benneteket, hogy segítsetek a lelkükön. Hogy fellángoljon bennetek a szeretet az ilyen szerencsétlen lelkek iránt, akiket az Ellenfél fogva tart. Képzeljétek el magatokban a sorsukat, hogy sokáig nem engedi szabadon őket, majd mikor megszabadulnak a testüktől, és bejutnak a túlvilági Birodalomba – ahol minden erejük hiányzik – ott nem tudnak ellenállni, és teljesen az Ellenfél hatalmában vannak.

De egy szerető ember szeretete még kikényszerítheti hatalmából a lelkeket, amíg az ember még a Földön tartózkodik a közbenjárás ereje még változást hozhat a sötét gondolkodásában, ekkor még maga is tud önmagán segíteni, felismerheti gyengeségeit és hibáit. Ez a felismerés megvédheti a túlvilági Birodalomban reá váró sötét sorsától.

Adjatok irgalmat minden félrevezetettnek, és próbáljátok a helyes útra vezetni. Ha ez nem sikerül, imádkozzatok értük, de ne engedjétek át őket az Ellenfélnek, aki mondhatatlan kínokat hoz ezekre a lelkekre, és ezektől a kínoktól megszabadíthatjátok szerető közbenjárástokkal. Én meghallok minden irgalmas kiáltást, és szeretetetek miatt segítségre is kész vagyok. De ha az ilyen lélek magára van hagyva, úgy mindig mélyebbre kerül a Sátán hálójában, anélkül hogy ezt maga észrevenné. Mert szellemben teljesen vak, és maga sem fogadja el a világosságot, ami a földi utat élővé tehetné. Mert az ellenfél pont az akarati gyengeséget akarja fenntartani, és ezt csak külső erő-bevitellel lehet megszüntetni, amit a léleknek egy szerető közbenjáró ima mindig megad. A közbenjáró ima erejét ne becsüljétek le. Ami nem sikerülhet egy jól beszélő embernek, azt egy szívből fakadó közbenjáró ima létrehozza.

Ezért mindnyájatok szívére bízom ezeket a még sötétségben vándorló lelkeket, zárjátok őket imáitokba, hogy irgalmasságot tudjak adni nekik. Mert nagyon szegények, nyomorultak, csak szerető rájuk-gondolással tudnak erőt kapni. A legnagyobb ellenséget mindig Ellenfelemben lássátok, segítsetek mindenkin, hogy meg tudjon szabadulni tőle, és ekkor valóban olyan szeretet-munkát végeztek, amiért a megszabadult lelkek örökké hálásak lesznek.

Ámen.